Melyek a kutatóhálózat működésével kapcsolatos fő célok, amelyeknek meg kell határozniuk az új törvény tartalmát?

• Álljon helyre a kutatóhálózat egysége a bölcsészet- és társadalomtudományi kutatóközpontok visszatérésével.
• Átlátható és hatékony legyen a működés, ezért a döntéshozó testületben részt kell vennie a tudomány, az állam, a hálózatban dolgozó kutatók és a vállalkozói szféra képviselőinek.
• A döntéshozó testület tagjait válasszák határozott időre és legyenek visszahívhatók.
• Közfinanszírozott maradjon (aminek nem egyetlen módja a költségvetési szervi, államháztartáson belüli működés).
• A finanszírozást részben indikátorokhoz kell kötni, tudományterületenként differenciáltan – ennek kidolgozása a kutatóközpontok és egy tudományos tanácsadó testület közös feladata lesz.
• A kutatóhelyek legyenek önálló jogalanyok, vállalhassanak kötelmeket, legyen vagyonuk, kötelezettségvállalási joguk, alapíthassanak gazdasági társaságot – amihez nem kell önálló jogi személynek lenniük, működőképes a magyar jog szerint kínált „szervezeti egység jogi személy” jogállás.
• A munkáltatók a kutatóhelyek vezetői legyenek, és ezzel összefüggésben rendelkezzenek az általuk végzett kutatásokból származó szellemi tulajdon felett.
• A költségvetési forrás felhasználásához igazodóan közbeszerzés-kötelesek legyenek – ez a jelen szabályozással is így van.
• Erősíteni kell a közfeladatellátáshoz, a közpénzek felhasználásához kapcsolódó ellenőrzési funkciókat, így például biztosítani kell az információs törvény (Infotv.) szerinti szerződések nyilvánosságát.
• Az EU-s szabályok kritériumai szerinti „public body”-nak való megfelelőség javasolt.
• Az MTA ne csak a nevét és ingatlanait adja a hálózatnak, hanem az alapítói jogok gyakorlása mellett a hálózat vezetőtestületébe delegált tagjai révén segítse a kutatóhálózat stratégiaalkotását, az intézmények differenciált finanszírozásának és teljesítményértékelésének kidolgozását.

Megértjük, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján óriási bizalmatlanság halmozódott fel a kutatókban. Az is érthető, hogy többféle, egymással ellentétes és markáns vélemény van a létrehozandó új szervezet jogi formájával és finanszírozásával kapcsolatban, és nagy az igény a tervezett változások minél szélesebb körben való megvitatására. Ugyanakkor érezzük a sürgetést is, hogy minél előbb legyen változás, hiszen a törvény hatályba lépéséig a jelenlegi állapot konzerválódik. Meg kell találnunk az egyensúlyt a társadalmi egyeztetés időigénye, az átalakulással okozott adminisztratív terhek mennyisége, az új struktúra elszámoltathatósága és hatékonysága és a törvényalkotás kapacitása és időigénye között. Ehhez kérjük a kutatótársadalom bizalmát.

Pósfai Mihály
Kecskeméti Gábor
Kovács Ilona