Vágólapra másolva!

• Füttyös Gyuri az 1960-as évektől a pesti utcák ikonikus, mindenki által ismert különce volt.
• Mentális betegségét az 1956-os forradalom traumája és egy súlyos légnyomás okozhatta.
• Még életében popkulturális ikonná vált.

Ha a hatvanas, hetvenes vagy nyolcvanas években sétáltunk Budapesten, szinte biztosan összefutottunk vele. Nem lehetett eltéveszteni: sietős, szinte futó léptekkel rótta az utcákat, kabátja szárnya lobogott utána, fejére svájcisapkát húzott, és miközben éles, madárszerű füttyökkel verte fel a környéket, egy összetekert újsággal módszeresen csapkodta a hirdetőoszlopokat, kirakatokat – és bizony a gyanútlan hölgyek fenekét is. Ő volt Füttyös Gyuri, a főváros egyik legrejtélyesebb, legbizarrabb, mégis mindenki által ismert alakja, aki nélkül elképzelhetetlen volt a korabeli Nagykörút vagy a Rákóczi út hangulata. De ki volt ez a pesti legenda?

Bár sokáig az a pletyka járta, hogy diplomás mérnök volt, a gyerekkori ismerősök emlékei szerint az eredetileg Szabó György néven született férfi fiatalon teljesen átlagos életet élt, és autófényezőként dolgozott. A harmincas évek elején, a XI. kerületben, a Móricz Zsigmond körtér környékén nevelkedett fiú sorsát valószínűleg az 1956-os forradalom roppantotta ketté örökre, és ekkor vette kezdetét a későbbi Füttyös Gyuri drámája. 

A városi legenda szerint több verzió is él mentális betegségének eredetéről. A legelterjedtebb magyarázat szerint Füttyös Gyuri a harcok közben egy közelben becsapódó szovjet lövedék miatt kapott súlyos légnyomást. Ettől kezdve állandó dörrenéseket hallott a fejében, menekülési kényszere lett, és képtelen volt elviselni a hirtelen zajokat. Egy másik drámai elbeszélés úgy tartja, hogy a szeme láttára lőtték le az egyik testvérét a forradalom napjaiban, és az elszenvedett sokk hatására borult el az elméje. Mások viszont úgy tudják, hogy a törést nem ’56, hanem már a II. világháború borzalmai és traumái okozták nála.

A forradalom után családja külföldre menekült, és a Belgiumban élő nővére magához is vette a beteg férfit, bízva a gyógyulásban. A fojtogató honvágy azonban hazahozta: Budapestre tévedt vissza, ahol édesanyjával beköltözött egy VII. kerületi, Dembinszky utcai lakásba. Gondozásra szorult, a négy fal között viszont nem maradt meg: az utca lett az igazi otthona.

Füttyös Gyuri az 1960-as évektől vált a pesti utcák állandó szereplőjévé. Különös kényszerbetegségek rabja volt, viselkedését mégis egyfajta sajátos, belső logika vezérelte. Sohasem dallamokat fütyült, inkább egyfajta éles, vércseszerű hangot hallatott séta közben. Mindig volt nála egy összetekert napilap – legtöbbször a Népsport vagy az Esti Hírlap –, amellyel mindent megütött, ami az útjába került: villanyoszlopokat, telefonfülkéket, autókat és a női járókelők hátsóját. Rendszeresen látogatta a női fodrászatokat is, ahol végigcsapkodta a búrás hajszárítókat, az eszpresszókban pedig simán kiitta a vendégek asztalán lévő kávét.

Bár kéregetett, sosem volt kapzsi vagy erőszakos koldus. Füttyös Gyuri odalépett valakihez, és egyszerűen annyit mondott: „Adj egy bélást!” (vagyis egy kétforintost). Ha valaki többet akart adni neki, a két forint feletti összeget egész egyszerűen visszautasította és visszaadta. Ez a pénz akkoriban elég volt egy nagy tölcsér fagyira vagy a legolcsóbb mozijegyre.

Bár a nők érthető módon sokszor megijedtek a futóbolondtól, és a fenékcsapkodások miatt nem egyszer meg is verték a felbőszült férjek vagy udvarlók, a város alapvetően megszokta és elfogadta őt. Füttyös Gyuri egyfajta ártalmatlan, különc figurává vált. Sőt, idővel a popkultúrába is bevonult: Gothár Péter 1979-es Ajándék ez a nap című kultfilmjében Füttyös Gyuri konkrétan saját magát alakította. 

A jelenetben stílusosan Esztergályos Cecília fenekére ver rá a Felszabadulás (ma Ferenciek) téri aluljáróban. Később pedig Kováts Kriszta dalt énekelt róla, amelyet a szocialista cenzúra azonban megcsonkított. Fábri Péter eredeti dalszövegében a sor még úgy szólt, miszerint Gyurit „verte egy ávós vagy egy náci”, ám ez a pártállami ellenőrök nyomására módosult arra, hogy „veri a falat, ahogy őt is verte az Isten is meg más is”.

A nyolcvanas évek végén Füttyös Gyuri többször is elmegyógyintézetbe került, de állapotán nem tudtak segíteni. Idős édesanyja halála után teljesen magára maradt, a rendszerváltás utáni, hirtelen megváltozott Budapest pedig már nem volt olyan elfogadó vele, mint a korábbi évtizedek. A kilencvenes évek közepétől Füttyös Gyuri végleg eltűnt a pesti utcákról.

Hogy mi történt vele, azt ma is homály fedi, csupán városi legendák léteznek. Egyesek szerint a Keleti pályaudvar aluljárójában kapott végzetes agyvérzést, mások úgy tudják, egy fagyos téli éjszakán az utcán érte a halál. Megint más történetek szerint a Lipótmezőre került, vagy vidéken hunyt el egy otthonban. Egy biztos, hogy eltűnésével a régi Budapest egy megismételhetetlen, fura, de szerethető alakja veszett el.

Hallgasd meg Kováts Kriszta, Füttyös Gyuriról szóló dalát:

A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!

Ne maradjon le az ORIGO cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre!