Bár a Sziget Fesztivál többnyire a zenei kínálatával vonzza az Óbudai-szigetre a Szitizeneket, ennél jóval több az, amit kínálni tud. A sportolási lehetőségektől kezdve a kreatív időtöltésen át a szórakozás ezerféle formájáig sokféle opció közül választhatunk, attól függ, épp melyik zónába tévedünk a szigeten. Mint megírtuk, idén átformálták a művésznegyedet, ami már Jardin des Arts, azaz Művészetek Kertje fantázianévre hallgat – és nem mellesleg Kádár Tamás főszervező egyik kedvence. A művészeti élményeket ebben az évben egy új szintre emelték, a közönség aktív bevonására építve a fesztivál tereit.

„A megújult struktúra egyik meghatározó eleme a Jardin des Arts, amelyet olyan összetett művészeti negyedként álmodtunk meg, ahol az előadó-művészet különböző formái egymással folyamatos párbeszédben léteznek” – mondta korábban Jenna Jalonen, a Sziget művészeti és élményprogramokért felelős vezetője. „Fontos számunkra, hogy a kortárs cirkusz, a tánc, az audiovizuális és az összművészeti produkciók ne egymás mellett, hanem egymást inspirálva és erősítve jelenjenek meg. A Jardin des Arts helyszínei eltérő módokon közelítik meg az immerzív élményt, így a közönség többféle nézőpontból és intenzitással kapcsolódhat az alkotásokhoz.”

De hogy pontosan hogyan is néz ki a valóságban a Jardin des Arts, a saját szemünkkel akartuk látni, így szerda késő délután arrafele tévedtünk a Szigeten, és mintha egy teljesen másik világba csöppentünk volna. Távol a fesztivál zajától egy jóval nyugodtabb légkör fogadott minket a negyedben, ahol tényleg mindenki megtalálja a kedvére való szórakozást. Ha valaki nevetni kíván, beülhet egy stand up előadásra a The Jokerbe, ha éppen cirkuszi mutatványokra, performanszokra kíváncsi, a Cirque de Sziget vagy a Le Grand Theatre a neki való hely, de említésre méltó még a Mobilis is, ami egy nyílt tér, ahol többnyire közös mozgással kívánják megszólítani a fesztiválozókat. 

Ott jártunkkor éppen egy mulatós tánc workshop volt készülőben, amit Horváth Nóra és Oláh Balázs táncosok tartottak – akik a Sziget honlapján fellelhető adatok szerint 2015 óta barátok, a mulatós kultúrával kapcsolatos kutatásaikat pedig 2021-ben kezdték el végezni. Amiatt is érdekelt különösen, hogy mennyire tud csalogatóvá válni egy ilyen program, mivel egy átlag magyarnak többnyire a lagzikon hajnali 2 és 3 között felcsendülő Lagzi Lajcsi vagy Kis Grófo számok jutnak eszébe a mulatós zenéről, amit nem feltétlen lehet társítani azon zenei értékekhez, amiknek a Sziget eddig teret engedett.

8

Galéria: Horváth Nóra és Oláh Balázs mulatós tánc workshopja Fotó: Szollár Zsófi / Index

Ugyanakkor ahogy arról Gerendai Károly korábban lapunknak is beszámolt, a Sziget tulajdonosaként azt jelölte ki feladatának, hogy újra a magyarságra jellemző értékekkel ruházza fel a fesztivált, aminek egy lépcsőfokát jelentheti az olyan hagyományos magyar néptáncoknak a bemutatása, mint például a csárdás. Horváth Nóra és Oláh Balázs workshopja inkább a magyarországi romák táncstílusának elemeit mutatta be, és kérdéses volt, mennyire lesznek rá kaphatóak a fesztiválozók. Néhányan már lebzseltek a színpad körül, mielőtt felcsendült a Nyisd ki babám az ajtót című nóta, ami nagyon is ösztönzőleg hatott a Szitizenekre. 

A külföldről érkezettek szinte egyszerre kezdték el megrohamozni a táncparkettet, és a két táncos folyamatos instrukciói mellett megtanulni az alaplépéseket. Eközben persze folyamatosan váltogatták a dalokat, így Kis Grófótól kezdve egészen Rostás Szabikáig mindenki sorra került, aki mulatós zenét gyárt. Látva a csatlakozó párokat, barátokat, családtagokat hamar eloszlottak a bennem lévő kételyek azzal kapcsolatban, mennyire is van igény egy ilyen programra. Még külső szemlélőként is marha szórakoztató volt, pedig eleinte inkább szürreálisnak képzeltem azon oknál fogva, hogy látatlanban úgy ítéltem meg, talán nem fesztivál kompatibilis egy ilyen workshop. De nagyon is tévedtem. 

Bár a mozdulatsorok egyre csak nehezedtek, akadtak, akik már rég elvesztették a fonalat, hibát hibára halmoztak, de ez sem számított, pusztán az a közösen eltöltött idő, amit a táncolás által megéltek együtt. Hiszen a tánc egy egyetemes nyelv, ami kultúrákon, nemzeteken és nyelvi akadályokon is átível. Az a fajta önfeledtség pedig, amit azalatt az egy óra alatt tapasztaltam a művészeti negyedben, csak még inkább aláhúzta számomra, miért is szoktak a szabadság szigeteként hivatkozni a Sziget Fesztiválra, ahol még a világ legkülöncebb embere is otthonra lelhet. 

(Borítókép: Horváth Nóra és Oláh Balázs mulatós tánc workshopja. Fotó: Szollár Zsófi / Index)