Amikor az ember már azt hiszi, hogy a kooperatív műfajban az It Takes Two vagy éppen a Split Fiction után képtelenség igazán újat mutatni, időről időre felbukkan egy kisebb műhely, amely tisztán a játékmenetbe vetett hittel és stílusérzékkel írja felül a papírformát. A független fejlesztésű Orbitals pontosan ezt teszi: a Shapefarm csapata egy olyan páratlan hangulatú, kétszemélyes űrkalandot szállított le, amely első látásra szerelem, másodikra pedig az év egyik legemlékezetesebb élménye – legalábbis számomra biztosan.

5

Galéria: Orbitals Nintendo Switch 2Fotó: Nintendo

A játék legerősebb tartópillére a prezentáció. Az Orbitals látványvilága egy szerelmeslevél a késő nyolcvanas és korai kilencvenes évek japán sci-fi animéihez: a kézzel rajzolt hatású átvezetők, a pasztellfényekkel és CRT-monitoros fénytörésekkel megvilágított 3D-s terek, valamint az úgynevezett „cassette futurism” esztétika azonnal beszippantják a korszak rajongóit.

Ha a mai napig rajong az olyan retró animeklasszikusokért, mint a Yu Yu Hakusho, a Bubblegum Crisis, vagy éppen a Space Adventure Cobra, az Orbitalst (legalábbis annak látványvilágát) garantáltan imádni fogja. A pályák megjelenése szintén retrofuturisztikus: minden sarokban vaskos kapcsolók, analóg mérőműszerek és kattanó mechanikák fogadnak, miközben az űrállomásokon felfedezhető, állatszerű földönkívüli lények és a nosztalgikus szintipopdallamok olyan szívmelengető atmoszférát teremtenek, hogy attól percek alatt elpárolog az ember hétköznapi stressze.

A történet két fiatal főhőst, Makit és Omurát követi, akik egy elszigetelt, pusztuló űrállomás lakói. Otthonukat egy gyilkos kozmikus vihar fenyegeti, a kolónia megmentésének egyetlen módja pedig három speciális reaktorkazetta felkutatása az elhagyatott űrbázisok mélyén. Bár az alapfeltevés nem váltja meg a világot, és a cselekmény a lezárás felé némileg kapkodóvá válik, a páros közötti dinamika egyszerűen ellenállhatatlan. Maki és Omura nem civakodnak feleslegesen: bajtársi, szinte testvéri harmóniában működnek együtt, egymás mondatait fejezik be, viccelődnek és énekelnek.

Az Orbitals kizárólag kétszemélyes módban játszható, és az esetek túlnyomó többségében aszimmetrikus feladatok elé állítja a párost. Míg az egyik fél egy lézerrel vagy csáklyával nyit meg új utakat, addig a másik egy vízágyúval manipulálja a környezetet. A fejtörők sokszínűsége előtt le a kalappal: szinte nincs két egyforma szakasz. Bár a feladványok logikája helyenként egyszerűbb a kelleténél, a zseniális tálalás ezt azonnal feledteti – Nintendo Switch 2 exkluzív cím révén pedig ez nem is annyira meglepő. Az Orbitalsszal nyugodtan játszhat a fiatalabb korosztály is, a készítőknek sikerült úgy lavírozniuk a bonyolultsági szintek között, hogy gyerekek és felnőttek egyaránt sikerélményben részesüljenek egy-egy szint abszolválása után.

Ugyancsak kiváló megoldás, hogy az állomások közötti utazás külön játék a játékban. A két játékos közösen irányítja a bázisként szolgáló űrhajót, amely a végigjátszás során folyamatosan fejlődik, új minijátékokkal és megmentett élőlényekkel bővülve. Induláskor ráadásul a hajón betöltött szerepünket is kiválaszthatjuk: az egyik játékos a pilótaülésből manőverez, míg a másik a védelmi ágyúkat és a kapcsolókat kezeli az akadályok elhárítására. Bár a gyorsan mozgó célkövető rakéták elleni űrharc helyenként frusztrálóan feszes reflexeket követel meg, az élmény közösségépítő ereje vitathatatlan – a napját nem tudom, mikor nevettem utoljára ennyit co-op játék közben.

5

Galéria: Orbitals Nintendo Switch 2Fotó: Nintendo

Ahogy többször is említettük, az Orbitals bizony ízig-vérig kétszemélyes játék, egyedül elindulni az űrkalandra esélytelen. Ez a szigorú kötöttség azonban szerencsére nem jelenti azt, hogy a szoftvert is duplán kellene megvásárolni. Adott a klasszikus helyi kooperatív mód, amelynek keretében egyetlen Nintendo Switch 2 konzol előtt, a kanapén ülve játszhatunk a társunkkal – de akkor sincs gond, ha a barátunk éppen a város másik végéből, vagy egy másik országból csatlakozna. Az online többjátékos opció mellett a fejlesztők a lehető legkorrektebb üzleti modellt választották:

Ez a barátságos, felhasználó-központú szemlélet pedig tökéletesen illik a játék egészének szellemiségére. A fejlesztők nem a monetizációval vagy a mesterségesen elnyújtott tartalommal akarták rabul ejteni a közönséget, hanem a közös játék tiszta, sallangmentes örömével. Bár a történet vége kissé kapkodósra sikerült, a fejtörők pedig néhol elbírtak volna még egy kis mélységet, az aszimmetrikus mechanikák változatossága, a két főhős szívmelengető dinamikája és a lenyűgöző vizuális világ olyan kerek egészet alkot, amiről még Bereczki Zoli is ódákat zeng.

Kisebb egyenetlenségei és a végére kissé túl gyorsan letekert történetszála ellenére az Orbitals ritka kincs a modern felhozatalban. Olyan játék, amelyet a stáblista legördülése után azonnal hiányolni kezd az ember, és amelynek a főtémája még napokig a fejünkben fog szólni.

Az Orbitals kizárólag Nintendo Switch 2-re jelent meg, értelemszerűen mi is ezen a konzolon teszteltük. A tesztpéldányt a Nintendo európai képviselete biztosította. A játékból dobozos kiadásban is elérhető.