Vannak olyan testrészeink, amelyek nélkül a szervezet továbbra is megfelelően képes működni. Némelyik műtéti úton eltávolítható anélkül, hogy ez alapvetően megváltoztatná az életvitelt, míg bizonyos izmok és fogak az emberek egy részénél eleve ki sem alakulnak.

A vakbélfüggelék a vastagbél kezdeti szakaszához kapcsolódó, keskeny, csőszerű képződmény. Gyulladása, az appendicitis hirtelen jelentkező hasi fájdalommal, hányingerrel, székrekedéssel és puffadással járhat. Ha a gyulladt féregnyúlvány kilyukad, a fertőzés továbbterjedhet a hasüregben, ami súlyos, akár életveszélyes állapotot idézhet elő.

A New York Post beszámolója szerint az Egyesült Államokban évente mintegy 300 ezer vakbélműtétet végeznek. A vakbélfüggelék eltávolítása után teljes életet lehet élni.

Az epehólyag a máj által termelt epe tárolásában és koncentrálásában vesz részt. Az epe a zsírok emésztését segíti.

Az epehólyag eltávolítására többek között epekövek, visszatérő panaszok vagy gyulladás miatt lehet szükség. Az Egyesült Államokban évente több mint 1,2 millió ilyen műtétet végeznek.

A szerv eltávolítása után az epe közvetlenül a májból a vékonybélbe jut. Az emésztőrendszer epehólyag nélkül is képes működni, bár egyeseknél a műtét után átmeneti emésztési panaszok jelentkezhetnek.

A torok hátsó részén található mandulák az immunrendszer részei. Segítenek felismerni és kiszűrni a szájon, illetve az orron keresztül bejutó kórokozókat.

A mandulák ugyanakkor visszatérően begyulladhatnak vagy jelentősen megnagyobbodhatnak. Utóbbi esetben alvás közben akadályozhatják a légzést, és hozzájárulhatnak a horkoláshoz, illetve az alvászavarok kialakulásához.

Indokolt esetben műtéti úton eltávolíthatók. A szervezet mandulák nélkül is képes védekezni a fertőzésekkel szemben, mivel az immunrendszer számos más szervből és szövetből áll.

A bölcsességfogak általában 17 és 25 éves kor között jelennek meg a fogsor leghátsó részén. A modern ember állkapcsában azonban sok esetben nincs elegendő hely számukra. Emiatt előfordulhat, hogy nem tudnak megfelelően előtörni, az íny alatt maradnak, vagy nyomást gyakorolnak a környező fogakra. Elhelyezkedésük miatt tisztításuk is nehezebb lehet, ami növelheti bizonyos fogászati problémák kockázatát.

A bölcsességfogakat evolúciós örökségnek tartják. Őseink nagyobb állkapcsa és keményebb, feldolgozatlan tápláléka mellett a harmadik nagyőrlőknek nagyobb szerepük lehetett a rágásban.

A palmaris longus egy hosszú, vékony izom az alkaron, amely a csukló hajlításában vesz részt. Az emberek jelentős részénél azonban hiányzik: egyes vizsgálatok szerint arányuk elérheti a 25 százalékot.

Hiánya általában nem befolyásolja érdemben a kéz vagy a csukló erejét. Az izom ráadásul csak az egyik karból is hiányozhat, anatómiai felépítése pedig emberenként eltérhet. A feltételezések szerint evolúciós őseinknél nagyobb jelentősége lehetett a mászásban és a kapaszkodásban.

A plantaris egy kicsi és vékony izom, amely a lábszár hátsó részén található. Az emberek egy részénél azonban egyáltalán nincs jelen: becslések szerint a népesség mintegy 7–16 százaléka nélküle születik.

A plantaris hiánya általában nem okoz észrevehető mozgásszervi problémát. Az izmot ezért sokáig kevéssé jelentős anatómiai képletnek tekintették.