Vágólapra másolva!

A miniszterelnök Melléthei-Barna Márton frakcióvezető-helyettesnek, a Tisza Párt jogi vezetőjének a felvetésére reagálva tisztázta, hogy a párton belül még nem zárult le az egyeztetés az új rendszerről, a módosítás pedig legkorábban másfél-két év múlva, egy új alkotmány elfogadása után jöhet szóba. Magyar Péter hangsúlyozta: a Tisza nem a győzteskompenzációnak köszönheti a kétharmadát, azt anélkül is megszerezték volna, ugyanakkor elismerte, hogy a jelenlegi modell nem elég arányos. A tisztán arányos rendszert viszont elutasítja, mert az szerinte kormányozhatatlansághoz vezetne, így a stabil kormányzást megőrző kompromisszumos modellt keresnek. 

Ennek kapcsán ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogászt arról kérdeztük, hogy mennyire torzít a jelenlegi rendszer, egy arányosabb modell nehezítené-e a Fidesz visszatérését, valamint hogy demokratikus szempontból elfogadható-e, ha a mindenkori kétharmados többség a saját ciklusa alatt módosítja a játékszabályokat.

– Mennyire igaz, hogy a jelenlegi választási rendszer nem arányos? Hol kellene hozzányúlni?

– A mostani rendszer valóban torzít. Úgy tervezték meg, hogy a mindenkori győztest – a 106 egyéni körzet és az ún. „győzteskompenzáció” miatt – erősen felülértékelje. Ez a győztesnek kedvez, de a szakmai indok mögötte az volt, hogy stabil, cselekvőképes kormánya legyen az országnak. Ha igazságosabbá szeretnénk tenni a rendszert, három dolgon kellene változtatni:

• Törölni kell a győzteskompenzációt (hogy a győztes ne kapjon extra jutalompontokat az amúgy is megnyert egyéni körzetek után).
• Növelni kell a listás helyek arányát az egyéni körzetekkel szemben.
• Független szakértőkre kell bízni a választókerületek meghúzását, hogy ne lehessen a határokat a mindenkori kormánypárt szájíze szerint szabni.

– Megnehezítene egy arányosabb rendszer egy későbbi Fidesz-visszatérést?

 Papíron minden nagy pártnak nehezebb dolga lenne, de a politikai valóságot nem a választási matek, hanem a szavazók döntik el. Ha egy párt megszerzi a szavazatok 45–50%-át, egy mérsékelten arányos rendszerben is simán képes lehet a stabil többségre.

Itt inkább a játékszabályok átírásának logikájával van gond. Egy választási rendszernek nem az a feladata, hogy előre kicentizze, ki nyerhet és ki nem – vagy hogy mesterségesen megakadályozza a kétharmadot. Ha a szabályokat nem az igazságos képviselet, hanem a politikai ellenfél ellehetetlenítése miatt írják át, az a választói akarat torzítása. Akárki teszi ezt – legyen az a jelenlegi vagy a jövőbeli többség –, nem semleges szabályalkotást végez, hanem a játékszabályokat írja át a saját érdekei szerint.

– Reális, hogy a Tisza a győzteskompenzáció nélkül is kétharmadot szerzett volna?

– Igen, a szakértői elemzések szerint teljesen reális. A kétharmadhoz 133 szék kell a parlamentben, a Tisza pedig 141-et szerzett. A győzteskompenzáció nekik 6 plusz mandátumot hozott – vagyis az extra segítség nélkül is meglett volna a kétharmaduk. Ez is bizonyítja, hogy ez a gépezet nem egy konkrét párthoz van kötve: mindig azt a szereplőt tolja meg, aki éppen az élen végez.

– Nem vezetne kormányozhatatlansághoz egy teljesen arányos rendszer?

– De, ez egy valós veszély. A tisztán arányos rendszerekben gyakran sok kicsi párt jut be a parlamentbe, ami törékeny, állandóan vitatkozó koalíciókat eredményez. Ugyanakkor az 5%-os bejutási küszöb és a magyar politikai felállás ezt azért valamennyire fékezné. Európában több példát látunk erre:

• Hollandiában vagy Izraelben a tisztán arányos rendszer miatt évtizedek óta senki nem tud egyedül kormányozni, mindig kényszerkoalíciók alakulnak.
• Németországban viszont működik egy olyan vegyes modell, amely egyszerre ügyel az arányosságra és a stabil kormányzásra.

A jó megoldás nem a szélsőségekben van, hanem egy olyan vegyes rendszerben, amely eltörli a túlzott torzításokat, de nem teszi működésképtelenné a kormányszóvivők és miniszterek munkáját.

– Rendben van az, ha egy kétharmados többség a saját ciklusa alatt írja át a játékszabályokat?

– Demokratikus szempontból ez mindig nagyon aggályos. A választási törvény nem lehet a mindenkori győztes játékszere. Ahogy a Fidesz 2011-es reformját joggal érte kritika amiatt, hogy a saját kényelmére szabta a rendszert, úgy most is megvan a veszélye egy hasonló csapdának. A tisztességes szabályalkotáshoz elengedhetetlen lenne:

• Széles körű, nyílt társadalmi és szakmai vita;
• egy független testület a körzethatárok meghúzására, valamint
• egy fék: a választások előtti 1 évben már ne lehessen módosítani a fő szabályokat.

A Tisza mostani felvetése – miszerint intézményi gátakkal kellene letörni a jövőbeli kétharmadokat – valójában azt feltételezi, hogy a választókban nem lehet megbízni.

 Ez egy visszás megközelítés. Egy erős parlamenti többség nem önmagában veszélyes, hiszen az a népakaratot tükrözi. A demokráciát nem a választási matek manipulálásával kell megvédeni, hanem szabad médiával, független bíróságokkal és rendszeres, tisztességes választásokkal.
 

A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!

Ne maradjon le az ORIGO cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre!