A Star Fox-széria a 2016-os, némileg megosztó (és Wii U-exkluzivitása miatt borzasztóan kevesekhez eljutó) Star Fox Zero óta jórészt pihenőpályán volt. Bár a veterán rajongók valószínűleg jobban örültek volna egy teljesen új, nulláról írt történetnek, a friss Star Fox (nevezzük innentől Star Fox 2026-nak) mégis meglepően újszerűnek hat. A recept maradt a régi: egy feszes tempójú, árkád stílusú, 3D-s űrlövölde, amelyben Fox McCloud és antropomorf állatokból álló, dörzsölt zsoldoscsapata oldalán kell átlőnünk magunkat a Lylat-rendszeren.

A mai, gigantikus nyílt világokkal operáló AAA-s piacon üdítő kivétel egy olyan játék, amely egyáltalán nem akarja rabolni az időnket. A kampány továbbra is a többszöri újrajátszhatóságra épít: a teljesítményünktől és a felfedezett alternatív útvonalaktól függően nyílnak meg a galaxis különböző küldetései. Bár az igazi végső főellenséghez egyetlen, nagyjából másfél órás nekifutással is el lehet jutni, a játék mind a 16 egyedi pályájának megnyitása legalább három teljes végigjátszást igényel.

A Star Fox 2026 egy hamisítatlan hullámvasút, amely mindig hagy bennünk egy kis hiányérzetet – pont annyit, hogy azonnal újra akarjuk indítani a kampányt egy jobb pontszám vagy egy eddig rejtve maradt útvonal reményében.

Amikor a kontroller az igazi ellenség

Bár a játékmenet pörgős, és az Arwing vadászgépek papíron gyorsabbak és reszponzívabbak, mint valaha, a Velan Studios fejlesztői elkövettek egy hatalmas hibát: az irányítást sikerült olyan szükségtelenül túlbonyolítottá és nehézkessé tenniük, hogy az már rányomja bélyegét az élményre. Több száz végigjátszott játékkal a hátam mögött nem vagyok egy feladós típus, de a Star Fox 2026-nak sikerült egy kisebb egzisztenciális krízisbe kergetnie. Többórányi intenzív tesztelés után sem tudtam teljesen elsajátítani az irányítás finomságait, és a legprofibb trükkök kivitelezése közben is folyamatosan úgy éreztem, mintha a saját kezem és a kontroller ellen harcolnék.

Persze nagyon könnyen megeshet, hogy egyszerűen velem van a probléma, és irtózatosan béna vagyok, szerencsémre azonban a különböző nintendós fórumokon több bajtársamra is ráleltem, akik hasonlóan nehézkesnek találták a játék irányítását.

A legnagyobb káosz akkor kezdődik, amikor a játék átvált az úgynevezett All-Range módba, vagyis kiszabadít minket a csőszerű, egyenesen előre haladó pályarészből, és szabad repülést biztosít a nyitottabb arénákban. Itt a megszokott „árkád könnyedség” helyett egy olyan hibrid fizikát kapunk, ahol a célzás és a manőverezés egyszerre követel meg tőlünk sebészi precizitást. Ha pedig valaki az igazi, kőkemény kínszenvedést keresi, ott az opcionális „Egér mód”. Ez a belső nézetes, szűkített látóterű pilótafülkét kombinálja a Switch 2 mozgásérzékelős vezérlésével, miközben a ravaszokat és a gombokat is ütemre kellene nyomkodnunk.

A mozgásérzékelők használatáért hatalmas pluszpont jár, natív Switch 2-es játék lévén hiba lett volna nem kihasználni a konzol adottságait – ez a játékmód ugyanakkor számomra már nem kihívást, hanem színtiszta mazochizmust jelentett. Kifejezetten jópofa ugyanakkor az új ad hoc kooperatív mód is, ahol az egyik játékos vezet, a másik lő – érdemes viszont óvatosan bánni vele, könnyen összeveszés lehet a közös játék vége.

Káprázatos látványvilág

Szerencsére a vizualitás képes némileg kompenzálni az irányítás okozta korai ősz hajszálakat. Nem túlzás azt állítani, hogy látvány szempontjából ez a Nintendo eddigi legrészletesebb saját gyártású játéka. Bár kézi módban is remekül fut, a Star Fox 2026 egy nagy, 4K-s televízión mutatja ki igazán a foga fehérjét. Az első, Corneria bolygóján játszódó küldetés során a város szó szerint a szemünk láttára omlik össze Andross seregének ostroma alatt: a robbanások, a repkedő törmelékek és a vízfelszínt fodrozó hajtóműnyomok elképesztően látványosak. A Solar nevű pálya – ami lényegében maga a Nap – gigantikus, fenyegető napkitöréseivel és fröcsögő magmájával pedig egyenesen félelmetes.

A karakterek is komoly ráncfelvarrást kaptak, és bár a hiperrealisztikus, szőrös-tollas dizájn elsőre furcsának tűnhet, ám a küldetések közötti átvezetőkben (ahol a legénység a Great Fox fedélzetén interakcióba lép egymással) nagyon is szerethetővé válnak. A játék ráadásul elhagyta a kilencvenes évek gagyi, B kategóriás hangvételét: a történetmesélés filmszerűbb lett, amit a grandiózus, elképesztően jól megkomponált aláfestő zene tesz teljessé.

Bőven van benne kihívás

Ha a kampányt az irányítási nehézségek ellenére is sikerül kívülről fújnunk, a Challenge mód 192 extra kihívást kínál (például időre menő futamokat vagy sérülés nélküli teljesítést), amelyek garantáltan hetekre lekötik a maximalistákat.

A legnagyobb meglepetés azonban az átdolgozott multiplayer, azaz a Battle Mode. A szimpla deathmatch helyett itt 4v4 fős, objektívalapú csapatjátékot kapunk, dedikált pályákkal. Cornerián területeket kell foglalnunk, Fichina fagyos felszínén a meteoritesőt kerülgetve gyűjthetünk energiakristályokat, a lenyűgöző Sector Y ködében pedig rakományt kell a bázisunkra kísérni, miközben féreglyukakon keresztül teleportálunk a térképen. A meccsek – amelyeket barátokkal, idegenekkel vagy akár botok ellen is játszhatunk – zökkenőmentesen, késleltetés nélkül futnak.

A hab a tortán pedig a webkamerás támogatás: ha rendelkezünk ilyennel, a játék képes a saját arcunk mimikáit az egyik in-game karakter fejére konvertálni, ami pont az a fajta zseniális, indokolatlan abszurditás, amely a Nintendóra jellemző.

Összességében a Star Fox 2026 egy végtelenül furcsa hibrid lett, amely egyszerre mutatja meg a Nintendo legszebb és legbosszantóbb arcát. Vizuálisan egy igazi generációs ugrás, amely csodálatosan demonstrálja a Switch 2 erejét, a tartalomra és az átdolgozott multiplayerre pedig egyetlen rossz szavunk sem lehet, hiszen az árkád űrlövöldék legszebb napjait idézik. Ugyanakkor nehéz elmenni amellett, hogy a Velan Studios pont a legfontosabb láncszemnél, az alapvető irányításnál kötelezte el magát olyan feleslegesen túlbonyolított kompromisszumok mellett, amelyek képesek teljesen megtörni a lendületet, és a tiszta szórakozást sokszor fusztráló küzdelemmé változtatni. Ha úgy érzi, képes megküzdeni a makacs Arwinggal, vagy szemet tud hunyni a kontroller elleni harc felett, a Lylat-rendszer ostroma még így is az év egyik leglátványosabb és legintenzívebb élményét nyújtja – de a tökéletességtől ez a szárnyaszegett dizájn most sajnos messze lódította Fox McCloudékat.

A 2026-os Star Fox kizárólag Nintendo Switch 2-re jelent meg, mi is ezen a konzolon teszteltük. A tesztpéldányt a Nintendo európai képviselete biztosította. A játékból dobozos kiadás is elérhető.

7,5/10