Hosszan elhúzódó betegségek után, életének 89. évében elhunyt Szelényi Iván, Széchenyi-díjas szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a város- és településszociológia, a kapitalizmus, a szocializmus és a posztszocialista társadalmak szerkezeti problémáinak nemzetközi hírű kutatója - Lukács György, Heller Ágnes és Kornai János mellett az elmúlt 100 év nemzetközi mércével mért, legjelentősebb magyar társadalomtudósa, akinek életpályája és alkotó munkásságának nagyobbik része Magyarországhoz kapcsolódik. A modern globális tudománymetriai mutatók és a nemzetközi eszmetörténeti konszenzus alapján ez a négy név a magyar társadalomtudomány abszolút élvonalába tartozik. Konrád György és Szelényi Iván „Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz” című munkája a 20. századi magyar szociológia és politikai gondolkodás egyik leghíresebb, leghatásosabb alapszövege.

Szelényi Iván az MTA 2019. évi közgyűlésén Fotó: Tuba Zoltán / MTA

Akadémiai pályája kezdetén Magyarországon még nem is folyt szociológusképzés, ezért nem meglepő, hogy 1960-ban Szelényi a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem külkereskedelmi szakán szerzett diplomát. Első munkahelye a KSH könyvtára volt, onnan került 1965-ben a Hegedüs András által megalapított MTA Szociológiai Kutatócsoportjába. 1973-ban védte meg a szociológiai tudományok kandidátusi értekezését. A már említett legnagyobb hatású műve, a Konrád Györggyel közösen írt „Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz” címet viselő esszé 9 hónap alatt született 1973 decembere és 1974 szeptembere között a konspiráció szigorú szabályai szerint. Szellemi értelemben azonban 10 évnyi közös kutatómunka, több közösen írt magyar nyelvű könyv és folyóiratcikk alapozta meg ezt a 214 oldalas művet. Az esszé alapgondolata, mint később Szelényi egy helyen maga is említette, közhelyszerűen evidens volt és közvetlenül Bibó Istvántól származott, akivel annak idején a KSH könyvtárában együtt dolgozott. Egy baráti beszélgetés közepette – Szelényi emlékezete szerint – Bibó valami ilyesmit mondott a szocialista rendszerről: „Ennek a rendszernek az a hazugsága, hogy a proletariátus diktatúrája.”

A szerzők elvetették mind a hivatalos marxista-leninista ideológiát (amely szerint a szocializmusban nincsenek kizsákmányoló osztályok), mind a klasszikus trockista/nyugati nézeteket (melyek szerint a rendszer csupán egy szűk politikai bürokrácia uralma). Tézisük szerint az államszocializmusban a redisztributív (állami újraelosztó) gazdaság logikája miatt a transzcendens/racionális tudás birtokosai – a tervezők, technokraták, bürokraták, humán értelmiségiek – váltak az új uralkodó osztállyá. Míg a kapitalizmusban a piac és a magántőke határozza meg a társadalmi pozíciókat, a szocializmusban a terv és a központi újraelosztás feletti rendelkezés adja a hatalmat. Ennek a „racionális újraelosztásnak” a legitimációját pedig a szaktudással bíró értelmiség adja.

A már lényegében teljesen elkészült könyv írógép-másolatainak terjesztéséért az állambiztonsági szolgálat mindkettőjüket őrizetbe vette. Államellenes izgatás gyanújával hallgatták ki őket. Külön-külön cellában egy hetet töltöttek, majd Szelényit és családját 1975 májusában olyan útlevéllel látták el, amivel csak kilépni lehetett a határon, de visszatérni nem. De facto valamennyiüket kiutasították az országból. Egy rövid ideig az Anglia Kent Egyetem vendégoktatójaként dolgozott, azután az ausztráliai Flinders Egyetemre kapott tanszékvezetői kinevezést. Onnan ment át az Egyesült Államokba, ahol 1981 és 2010 között a modern szociológia legtekintélyesebb fellegváraiban tanított (Maddison, NYU, UCLA, Yale). Ezt követően még a New York University (NYU) megbízásából négy évet töltött Abu Dhabiban az NYU kihelyezett társadalomtudományi karának alapító dékánjaként.

A rendszerváltás idején Szelényit tárt karokkal fogadta vissza itthon a magyar tudományos élet. A Gondolat Kiadó 1989-ben végre legális formában is kiadta az „értelmiség-könyv”-et, 1990-ben megvédte a szociológiai tudományok akadémiai doktori értekezését, ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben pedig rendes tagjává választotta. Az MTA Szociológiai Bizottságának tagja, illetve a Magyar Szociológiai Társaság elnöke, valamint Budapest díszpolgára lett. Mindeközben fenntartotta magának a kétlakiság luxusát és terhét. Művei nagyjából egyidejűleg jelentek meg angol és magyar nyelven, nyilvános előadásokat vállalt szerte a nagyvilágban, részt vett az MTA IX. osztályának munkájában, tagja volt a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Zrt. igazgatóságának. 2014-ben költözött végleg vissza Budapestre. Ezt követően 12 éven át egykori budapesti egyetemi tanítványával, Mihályi Péterrel, az MTA levelező tagjával dolgozott együtt. Egyebek között két közös könyvet jelentettek meg angol és orosz nyelven a posztkommunista társadalmak problémáiról és a 20 éven át tartó Orbán-rendszerről.

Mihályi Péter
az MTA levelező tagja