Müller Veronika felidézte, hogy már gyerekként is döntően természettudományos érdeklődéssel fordult a dolgok felé, mindig is szerette volna megérteni, mi miért történik, milyen folyamatok, milyen elvek szerint játszódnak le a világban. Fiatal orvoskutatóként egy elméleti intézetben öt évig alapkutatással foglalkozott, ez időszak alatt rengeteg kísérleti módszerrel, kutatási technikával ismerkedett meg, és ma is úgy tartja, hogy rendkívül szemléletformáló egy fiatal kutató életében, ha pontosan láthatja, mit csinálnak azok a kutatók, akik az alapkutatásban dolgoznak, mert így lehet igazán megismerni a folyamatokat, látni a tudomány teljes spektrumát.

„Pár év után a klinikumban kezdtem el dolgozni. Elsődlegesen tüdőgyógyász vagyok, nagyon nagy öröm, hogy egy egyetemi klinikán dolgozhatom” – fogalmazott a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájának igazgatója, hozzátéve, hogy klinikai környezetben a kutatás és a megismerés jobban a mindennapok része. Kutatói munkája, illetve a munkacsoport, amelyben dolgozik, szintén ezt támasztja alá: egy speciális területtel, a tüdő finom struktúráját érintő eltérésekkel, az úgynevezett intersticiális tüdőbetegségekkel foglalkozik. A neves pulmonológus a gyógyítás mellett a külföldi tudományos életbe való bekapcsolódás fontosságát is hangsúlyozta: „Nagyon-nagyon klassz dolog együtt dolgozni másokkal, nemzetközi szinten. Nincsenek határok. Ha az ember a kutatásban mozog, nincsenek határok. Mindenkit ugyanaz mozgat, ugyanazok az érdeklődési területei. Érti, hogy a másik mit mond, fantasztikus, hogy egy nagy nemzetközi közösségnek tud az ember a részese lenni és hozzátenni egy-egy kisebb területről.” A más kutatókkal való együttműködés különleges esetei, amikor gyökeresen más tudományterületek tudósaival dolgozhat együtt: „Fantasztikus érezni azt, hogy mit tud egy orvos, mit tud egy fizikus. Sokszor nehéz beszélgetni, de mindig vannak közös támpontok, és abból csodálatos dolgok jönnek ki.”

Számos PhD- és orvostanhallgató, illetve szakorvosjelölt mentoraként nem csoda, hogy Müller Veronika a betegellátás és kutatás mellett az oktatást tekinti munkája harmadik, nagyon fontos részének. „Fantasztikus dolog, hogy itt vannak a fiatalok. Nagyon jó, hogy meg lehet nekik mutatni a szakma szépségét, illetve azt, hogy mi mindent lehet elérni. Mindig a legjobb a fiatalokkal dolgozni, látni, hogy valami érdekli őket – fogalmazott, hozzátéve, hogy a fiatalok nagyon fontos visszajelzést jelentenek az oktatóknak. – Ha nem tudjuk jól elmondani, mik azok az eredmények, amiket elérünk, akkor nem is fogják érzékelni a másik oldalról, hogy az miért olyan nagyon fontos. Tehát muszáj megmutatni ezeket az eredményeket a fiataloknak, a társadalomnak.”