A Rutgers Egyetem kutatói 147 házi egér és 143 vándorpatkány DNS-ét vizsgálták New York, New Jersey, Pennsylvania és Washington térségéből. Az eredmények szerint a házi egerek 84 százaléka, míg a vándorpatkányok 35 százaléka hordoz olyan genetikai változatot, amely ellenállóvá teheti őket a véralvadásgátló hatású patkánymérgekkel szemben.

A kutatók szerint a jelenség magyarázatot ad arra, hogy a kártevőirtó szakemberek az elmúlt években egyre gyakrabban számoltak be makacs, nehezen felszámolható rágcsálófertőzésekről.

Az egerek gyorsabban alkalmazkodnak

A vizsgálat szerint a házi egerek sokkal gyorsabban fejlődnek ilyen szempontból, mint a patkányok. Ennek egyik oka lehet viselkedésük.

Míg a patkányok rendkívül óvatosak az ismeretlen táplálékokkal és tárgyakkal szemben, addig a házi egerek jóval kíváncsibbak, ezért gyakrabban fogyasztanak a mérgezett csalétkekből. 

Ez felgyorsítja a természetes szelekciót: azok az egyedek maradnak életben és szaporodnak tovább, amelyek genetikai mutációjuk miatt ellenállóbbak a méreggel szemben.

A kutatók két jól ismert mutációt – az L128S és a Y139C génváltozatot – is nagy számban azonosították az egerekben, de több korábban ismeretlen genetikai eltérést is találtak. Ezek szerepét még további vizsgálatokkal kell tisztázni.

Új módszerekre lehet szükség a patkányok ellen

A szakemberek szerint az eredmények arra figyelmeztetnek, hogy a kizárólag vegyi védekezés hosszú távon már nem elegendő.

A kutatók azt javasolják, hogy a patkánymérgek használata mellett nagyobb hangsúlyt kapjon az épületek megfelelő szigetelése, a rágcsálók bejutási pontjainak lezárása, a hulladék megfelelő kezelése és a csapdák alkalmazása.

Szerintük ezzel nemcsak a rágcsálók által terjesztett betegségek kockázata csökkenthető, hanem a környezetbe jutó mérgező vegyi anyagok mennyisége is.

A kutatás szerzői úgy vélik, a városi rágcsáló-populációk folyamatosan alkalmazkodnak az emberi védekezési módszerekhez, ezért a kártevőirtási stratégiáknak is lépést kell tartaniuk az evolúciós változásokkal.