Sokan várják az elszámoltatást és azt, hogy világosan láthatóvá váljon, ki milyen törvényi vagy erkölcsi határokat lépett át, hogyan élt vissza a kezében összpontosuló hatalommal. A kedélyek valószínűleg akkor kezdenek majd csillapodni, amikor az emberek látják, hogy nemcsak ígéret volt, hanem tényleg megtörténik, mondja Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus. Interjú szakmányban gyártott ellenségképről, átformálódó kollektív önképről és megszégyenítő […]
The post Orvos-Tóth Noémi: A feldolgozatlan traumák rombolják a születésünktől bennünk kialakuló biztonságérzetet és bizalmat appeared first on Forbes.hu.
Sokan várják az elszámoltatást és azt, hogy világosan láthatóvá váljon, ki milyen törvényi vagy erkölcsi határokat lépett át, hogyan élt vissza a kezében összpontosuló hatalommal. A kedélyek valószínűleg akkor kezdenek majd csillapodni, amikor az emberek látják, hogy nemcsak ígéret volt, hanem tényleg megtörténik, mondja Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus. Interjú szakmányban gyártott ellenségképről, átformálódó kollektív önképről és megszégyenítő iskolai nevelésről. Meg sok-sok reményről.
Forbes.hu: Amikor egy Facebook-posztban örvendeztél, hogy az új oktatási miniszter fontosnak tartotta, hogy a gyermek szó is bekerüljön hivatala nevébe, azonnal neked estek a kommentelők, hogy miért politizálsz. Miért van ennyire feszült állapotban a társadalom?
Orvos-Tóth Noémi: A kommentszekciók azt a polarizáltságot jelenítek meg, ami az utóbbi évtizedekben erőteljesen fokozódott. Azt pedig tudjuk, hogy minél polarizáltabb egy társadalom, annál inkább megjelennek ezek a szélsőséges viselkedés- és magatartásformák.
A polarizációnak éppen az az egyik legveszélyesebb következménye, hogy fokozatosan eltűnik a jóindulatú értelmezés képessége.
Egy idő után már nem azt feltételezzük a másikról, hogy más tapasztalatok vagy értékek mentén gondolkodik, hanem azt, hogy rosszindulatú, ostoba vagy erkölcsileg alacsonyabb rendű.
A szembenálló felek már nem ellenfélként, hanem ellenségként tekintenek egymásra, és már egyáltalán nem találnak közös pontot. Nyilvánvaló, hogy a közösségi média tökéletes felületet ad ezeknek a szélsőséges indulatoknak. Még akkor is, ha aktívan nem veszel részt benne, komoly feszültséget kelt. Pusztán az agresszív kommentek olvasása is erőteljes pszichés megterhelést okozó szorongást tud előidézni.
Ez mennyire magyar sajátosság?
Nem magyar sajátosság, de azért mi, magyarok ebben a megosztottságban és agresszív kommunikációban élen járunk. Én olvasok német, angol és amerikai kommentfolyamokat is, de ez a szélsőségesség ott ritkábban vagy csak adott tartalmak alatt jelenik meg. Nálunk egy ártatlan süteményrecept kapcsán is lincshangulat tud kialakulni.
Valószínűleg nagy szerepe volt az agresszív kommunikációs stílus kialakulásában, ahogy a magyar politikusok az elmúlt másfél évtizedben beszéltek.
Igen, ez igaz. Ahogy a családban a szülő a modell, a politikus egy egész társadalomnak mutat példát, mi fogadható el, mi engedhető meg, és össztársadalmi szinten mi a kommunikációs norma. Ha a politikai kommunikáció agresszív és dehumanizáló, szinte felhatalmazza a szélesebb társadalmi csoportokat a minta követésére. A közbeszéd leképezi a politikai kommunikáció stílusát. Ha ez szélsőséges irányba mozdul el, az nagyon veszélyes.
Ráadásul azt látom, hogy az utóbbi tizenhat évben ebben azért tudatosság is volt, hiszen éppen az extrém, az érzelmekre ható kommunikációs stílussal igyekeztek elterelni a figyelmet a valódi problémákról és a háttérben zajló eseményekről. Amíg az emberek fenyegetve érzik magukat, ez a fenyegetettség köti le a pszichés, érzelmi és gondolati kapacitásaikat, így más témákkal kevésbé foglalkoznak.
Ilyenkor beszűkül a figyelem, nehezebbé válik az árnyalatok érzékelése, csökken az analitikus gondolkodásra való képesség, és kevésbé vagyunk képesek a folyamatokat kívülről szemlélni és kritikusan elemezni. Amikor bekapcsolnak az evolúciós félelmi mechanizmusok, egyetlen kérdés van: túlélünk-e. Arra koncentrálunk, hogy ki jelent veszélyt, és hogyan tudjuk megvédeni magunkat tőle.
Erről szól még a cikk
Milyen sérülést okoz, ha sok ideig élünk félelemben?
Hogyan lépjünk a valódi együttműködés irányába?
A nemzet visszatérő problémájáról
A tanult tehetetlenség és az áldozati narratíva, mi a magyar táradalom egyik súlyos öröksége?
Hogy kezelheti a kormány az irreális elvárásokat?
A fiatalabb generációk nemzeti identitásképe változóban – milyen irányba és mi következik ebből?
Egy gyerek felneveléséhez egy egész falu kell